Képzeljünk el egy fiatal, jól kereső, nagymenő, városi értelmiségit, aki meg akarja mutatni, hogy tudja ő, mi a cool! Partit hív össze házának gondosan ápolt gyepére, a medence mellé, és jelezve, hogy ápolja a hagyományt, amúgy pedig a prérit feltörő farmerek kigyúrt leszármazottja, trágyatalicskán tolja ki vendégeinek az italhűtő ládát. Nyugi, nem kell fintorogni, nem igazi trágyatalicska az, hanem stilizált utánzat: csak messziről nézve emlékeztet az eredetire, de szuper ötvözetből készült pehelykönnyűre, és minden, ami nem karbondekoráció rajta, vastagon aranyozva van. A vendégek tapsolnak, kötelező wow-wow kiáltásaikra a ház kutyájának vau-vauja rímel. Teljes a siker!

ce55a020a40de52f3db1a00a44417128x

Azt gondolják, hogy ekkora hülyeség nincs is, csak az írói fantáziában? Akkor nézzük meg a kisplatós gépkocsi evolúcióját. A pickup eredetileg az amerikai farmer járműve volt, amellyel be tudott hozni néhány bála szénát az istállóhoz és ki tudott ruccanni a sáros bekötőúton a tanyájáról. Szerkezetileg pofonegyszerű teherautó, merev tengely és persze összkerékhajtás. A fülkéjébe befér a család, és elhúz egy jó nagy pótkocsit. Aki látott már traktort, kombájnt közelről, simán megjavítja. Dizájn? Hát az meg minek? Később felfedezték maguknak a rusztikus járművet a szabadba kijáró városiak: vadászok, horgászok, terepbringások, lovat, vitorlást, motorcsónakot tartók, vízpartra igyekvő könnyűbúvárok, jet ski-használók. Innen kezdve olyan karriert futott be a pickup, mint a farmernadrággá nemesedett parasztgatya: kultusztárgy lett belőle.

A blue jeans sem igazán praktikus arra, amire milliók használják, szinte egyenruhaként, hiszen elég kényelmetlen, könnyen ázik át, de nehezen szárad. Na és a pickup? Parkolni nehéz vele, mert hosszú, ám hosszú tárgyat, például sílécet belepakolni nem egyszerű, mert mind az utastér, mind a plató rövid, ha pedig kemény tetőt raknak hátra, körülményes tisztán tartani a fülke és a tető majdnem egymáshoz érő ablakát. Rugózása nyers, menettulajdonságai mint az ötvenes évek személyautójáé, sokan ott is hagyták ilyenben a fogukat. Ennek ellenére rábuktak az emberek, mert némi pionír-aura lengte körül őket a vadnyugati ponyvás szekér modern utódjában. Az autóipar pedig boldogan rámozdult az új piacra: megszületett az SUV (eszjuvi), a sport-használati jármű, egy divatautó.

Sokan bevallottan azért veszik, mert van a megjelenésében valami fenyegető, ezzel pótolja a tulajdonos hiányzó önbizalmát a néha eléggé vadnyugati (vagy vadkeleti) közlekedésünkben. Ki ne fékezne le, ha egy ilyen erőszakosan ráhúz sávváltáskor?

Természetesen továbbra is gyártanak praktikus, terepen ügyesen mozgó kisplatósokat vadásznak, erdésznek, építkezésre kijáró szakembernek, és persze mezőgazdának, a termelés zömét azonban már olyanok vásárolják fel, akik sima utcán viszik oviba a gyereket, aztán mennek tovább munkába. Ők pedig elvárják, hogy ha autóválasztási szempont volt is a vidékies küllem, azért ne nézzék őket parasztnak. Könnyűfém felni, peres gumi teszi földúton nagyon korlátozottan használhatóvá a járművet, de nem baj, mert a metálfényezést úgysem karcolná össze senki a bozótosban. A karvastagságú csőből készült gallytörő, bukócső és fellépő már csak díszlet, rettentő masszívnak néz ki, de nem sokat ér, ha vékonyka csavar rögzíti. Viszont szépen csillog a krómozása, és fel lehet rakni egy sor fényszórót a hűtő elé, vagy a tető fölé, hadd nézzen ki úgy a verda, mintha most jött volna a Dakarról.

Csakhogy, egészen mostanáig, megmaradt egy szörnyű hiányosság: nem volt prémiummárkájú pickup! Egy olyan ember, aki Audit, BMW-t, Mercedest tart, kényszerüljön második autóként Fordot, Mitsubishit, Nissant, Toyotát venni? Micsoda snassz dolog, kész égés! Ám máris fellélegezhetnek, akik mélyen át tudják érezni e helyzet elviselhetetlenségét, mert egy elitmárka bemutatta luxuspickupját. Némiképp olyan, mintha egy fényűző limuzint raktak volna terepjáró alvázra – amelyet egyébként az említett japánok egyikétől vettek át. Valódi bőr és fa, minőségi szövet, osztályon felüli felszerelés, hatalmas érintőképernyő, makulátlan kidolgozás uralja az utasteret. Sáros, vizes vadászkutyát szentségtörés lenne beengedni ide, annál jobban mutat a hátsó ülésen egy ápolt öleb.

1452104503093

Hogyan öltözzünk egy ilyen pickuphoz? Nyilván jól megy hozzá az Armani öltöny és a kisestélyi, de alkalomadtán az elit outdoor-márkák eredeti céljára már alkalmatlan, de nagyon menő bakancsa, anorákja is, természetesen márkás farmernadrággal. Kiegészítőnek megteszi egy milliós karóra.

Az ily módon kirittyentett ifjú pár éppen hazafelé indul prémium-pickupjával az aranytalicskás ember bulijáról. Röhögve beszélik meg, hogy ennek elment az esze, már azt sem tudja, hogy rázza a rongyot! Ha viszont van némi hajlamuk az öniróniára, észrevehetik, hogy ők is aranyozott talicskán járnak, és akár saját magukon is nevethetnének egy jót...

2017

Ez a cikk az autoszektor.hu Gondolatjel rovatában jelent meg. Gongolataim az autóiparról, amit nem akarok másokra rátukmálni, hanem önálló gondolkozásra buzdítok velük.